|
2007-07-20 19:14:47, péntek
|
| |
| |
Kiírtam magam
Az írás lényege, hogy ne kényszerüségbol történjen. Az újságszerkesztés
szépsége a megnyero tartalomban domborodik ki.
Egy németországi magyar nyelvu online újság fo profilja evidens, hogy az
anyaországi eseményeknek kéne lenniük.
Ez ma lehetetlen.
Egy káoszországról nem lehet írni. Sehogy. Sem tárgyilagosan, sem
„tárgyilagostalanul“, még pontokba szedve sem lehet naponta megjelentetni,
hogy megint mivel büntetik a népet, a Népfennséget. Dehogy büntetik.
Hülyének nézik, kihúzzák alóla az utolsó lepedot is, a balga-barom nép pedig
tur, hiszi, hogy így kell lennie, mert valóban hülye. Ezt már ezerszer
leírták mások is.
Államosítottak ezek a hiénák, azaz elloptak, elvettek generációk alatt
összekuporgatott, megteremtett vagyonkákat, aztán nagyvonalúan privatizálták
a hiénák gyermekei ugyanazokat. Nagytokés tolvaj hiénákká váltak, miközben a
valódi tulajdonosokra kárpótlási nevetséges papírokat sóztak „kárpótlás“
gyanánt. A politikai elítéltek éveit is papírban számlázták utólag ...
Ezt is több százszor láttam leírva.
Mint nagy kommunista senkiháziak, internacionalisták és nem nemzettársak
(tisztelet a két kivételnek Szurös és Pozsgay) törvény szerint nem
kerülhetnének be még a parlamentbe sem. Nemhogy az ország vezetésébe! Kémek,
árulók, közönséges kültelki spiclik, akik még az anyjukat is beárulták
aprópénzért. Ezek vezetik az országot, s ebben az esetben teljesen
indiferens, hogy a többség szavazott-e rájuk, mert már jelölésük is
törvénytelen volt. S mivel törvénytelen, törvénytelen a muködésük is!
Ezt is rengetegen leírták.
Paraziták, közönséges tolvajok, akik étvágya kielégíthetetlen. Mindent
lenyúlnak, ami csak mozdítható. Az ellenzéket, az erkölcsileg normális,
tehát a jelenlegi rendszerrol másként gondolkodókat rendorterror alatt
tartják.
Ma már az egész világ elképedve szemléli, hogy ami pénz bekerül
Magyarországra, pillanatok alatt nyomtalanul eltunik.
Kizsigerelik a népet, elképeszto rendelkezéseikkel lehetetlenné tesznek
szinte mindenkit, aki a nómenklatúrán kívül áll. Elobb, vagy utóbb, de
mindenki bele fog rokkanni! Ez nem más, mint feudalizmus, jobbágyság, vagy
ha jobban tettszik Maffiahatalom, mely ellen nincs épkézláb európai
fellépés. Igaz miért is lenne, ez egész Európai Únió ez!
Szerintem ezt is sokan leközölték már.
Buzeránsok, pedofílok, nemzetellenesek. Hihetetlen agresszióval támadnak a
nemzeti jelképekre. A sajtó támogatásával -aminek dönto többsége a kezükben
van- elérték, hogy a nagy tömegek valóban szégyennek tartják a kokárdát, a
Nemzeti lobogót. Az Árpád-sávos ezer esztendos zászlónkat pedig ma már
megvetik, fasiszta jelképnek tartják. A többség menekül elole, a Budapesti
Hanukák védelmébe. A nemzet alkotóinak többsége köp a keresztre, a nemzeti
lobogóra, a magyar hímnuszra. Megzavarják az Istentiszteleteket, egyáltalán
mindent megvetnek, zavarnak, üldöznek, ami krisztusi, keresztény, ami
magyar, ami tradició.
Viszont hangos buzitüntetést szerveznek a népnek a tolerancia jegyében,
tánccal, ricsajjal, maszkokkal és lógó nemiszervekkel, amiket egyenesben
közvetít a média, mint követendo trendit, ami nyugaton sikk, bevált. Viszont
azt elfelejtik közvetíteni, hogy nyugaton nem is annyira sikk, nem is
annyira elfogadott a buzifesztivál. Münchenben bornadrágos bajor viseletbe
öltözött polgárok mustáros fehér kolbásszal (tradicionálisan müncheni
eledel) megdobálták a valagukkal és kitágult szájukkal tünteto
abnormálisokat. Dániában is megkapták a magukét, csakúgy Rómában és még
lehetne sorolni, hogy hány helyen -a netten könyen kinyomozható. Pünkösdkor
pedig Moszkvában verték el rendesen európa prosperáló buzijait. Nagyrészüket
a kiadó verés mellett még be is pakolták pár napra a huvösre, többek között
egy itteni, Grünés bundestagi képviselot is!
De már ezt is lejegyezték mások.
A pedofília engedélyezését arcátlanul beterjesztették a Magyar Parlamentbe.
Európában egyedüliként, azt hazudva, hogy az EU ajánlására! Nyoma sincs
máshol ennek az ajánlásnak, csak Magyarországon.
Aki akkor nem lépett ki az SZDSZ-bol és az MSZP-bol, azok egyetértettek a
beterjesztéssel, de legalábbis elfogadhatónak tartották azt a képtelenséget,
hogy egyáltalán normális emberek között szóba kerülhessen ilyesmi. Szégyen,
hogy napirendre került a „törvénymódosítás“, igaz sok szép szívet melengeto
gondolat is elhangzott ennek kapcsán még a kormányoldal részérol is –máskor
is hallottunk már szépeket, mind hazugság volt, van, lesz! Nem tudok hinni
nekik.
Viszont a kissebbik –törpe- kormánypárt részérol több „politikus“ is
botrányba keveredett pedofília gyanujával. Némelyikrol be is
bizonyosodott –igaz csak az Interpool részérol. Magyarországon felelosségre
vonás soha nem történt ilyen ügyekben politikusnak csúfolt senkiháziak
ellen.
De ezt is megírták már.
Pénzmosások, milliárdos sikkasztások, nyolcszázmilliós sikerdíjak,
fedocégek, szolgálati kicsapongások, verések, robbantások, hazugságok,
beismerésnek titulált lebukások, kurvázások, Gabibuzeránsfördozések,
privatizálások, indonéziai privát befektetések, adriai nyaralók, kábítások,
fejre célzott gumilövedékek, jujujujujujjjj!
Bezárt, elhanyagolt kórházak, nihilista, alkoholista, öngyilkos nép.
Egymásra eszkábált pottyantós budira emlékezteto vonatszerelvények, munka
nélkül kóborló nincstelen diplomások, sarc, zsiger, robot. Sötét tekintetek,
elhanyagolt települések, nagypofájú, magabiztos demszkik. Ferto, mocsok,
világhíres magyar pornósztárok. Rohamkocsik, noket molesztáló tolvaj
rendorség, és a kissebbség, a kissebbség, a kissebbség. Hová lett a hazám,
hová lett a morál, hová lett a törvény, hová lett az egész rohadt
rendszerváltás, hová a hajdani nagy siker, az MDF fényes gyozelme –ma már
csak mocskos árulók pártja. Én mondhatom, mert MDF-es voltam, gyozelemre
vittük a jelöltjeinket Fejér megyében, 1990-ben. Hittük is, hogy most
kitakarítjuk az országot, ebbe a hitbe röffent bele Antall
Józan: -tetszettek volna forradalmat csinálni.
Mintha csak a kommunisták mondták volna, annyira cinikus és annyira
kommunista volt. Másnap elkezdodött a konszolidáció, a kommunisták
visszatérése a hatalomba –az MDF-en keresztül. Harmadnap már én sem voltam
Magyarországon...
Belolem kihalt a mondanivaló.
Kiölte az elképzelhetetlen valóság, ami ma otthon történik. És kiölték azok
is, akikre azt hittem, hogy egy oldalon állunk, akikkel talán közösen lehet
tenni valamit, megmozdulásokat szervezni, tüntetni, demonstrálni.
Gondolkodni, véleményt cserélni. Stratégiát felépíteni, együttmuködni.
Név nélkül, a tömegekért, a reményért. Azokért, akik kimentek az utcára és
komoly bajba kerültek, segíteni, tenni, rengeteget tenni, önzetlenül, mert
csak az önzetlenség tarthat össze. Az az egyetlen erö, ami eggyé olvaszthat,
tömegbe olvaszthat minket, Titeket, mindenkit. Erre jött a RISS, human
rights ötlete, Münchenben.
Tenni nyugaton a hazámért, ami nem nosztalgia, ami nem honvágy, hanem ero,
nyugati ero, ami a sikerért rengeteget számíthat. Ezt jól alkalmazzák a
koszovói albánok, a szerbek, a törökök és –sajnos- rajtunk kívül szinte
minden nemzet nyugaton élo fiai, leányai, mert tudnak egyek lenni, tudnak
együtt gondolkodni, cselekedni, TENNI, mert közös a cél!
Mi, magyarok nem tudunk. Ahogy tudott nemet mondani a határon túli
magyarságra az anyaország, úgy tudott a látszólagos jobboldal saját
szakállára, hamar elfelejtheto nevetséges karrierekért széthullani, melyeket
az öncéluság kreált. A kivagyiság, az „én szervezésem“ nevetséges
szarakodások. Itt nálunk is széthullott egy pillanat alatt az egész
mozgalom, mert sok dudás nem akar megférni egy csárdában. Ez a magyar.
Kétszemélyes szervezetek alakultak, természetesen a név miatt. Versengések a
nevekért, a kivagyiságért. Otthon is pártok varázslottak elo a semmibol,
hogy aztán fénysebességgel ugyan oda vissza is hulljanak. Nevek tuntek
fel –abban a pillanatban értelmét vesztette minden erolködés, addig tett
dolog- és buktak alá. Jólértesültek azonnal tudni vélték minden a jobbon
feltunt személy kommunista kapcsolatait, beépítettségét, és záporozrak a
kérdések, „miért pont o?“. Infantilis, kudarcra ítélt szereplése volt pár
bárgyú, önjelölt szónoknak, akikbol valami –bár kacagtató, de mégis így van-
gyurcsányi ostobaság is sugárzott. A többség azt hitte, eljött végre az o
ideje. Egyre többen és többen tülekedtek a színpad körül, a többség már
szereplésre vágyott és természetesen a konkurenciát látta a másikban, saját
nehezen kipréselt gondolatai konkurensét. A konkurenciaharc pedig
vetélkedés, a vetélkedés pedig ellentét, az ellentét pedig ellenségeket
szül.
Hát ezért hullott szét az oszi forradalom itt is, otthon is.
Ami ezután történt már törvényszeru: Gyurcsányék megnyerték a csatát,
legalizálták magukat a beugratott nemzet elott.
Apró csatákat veszítenek, vagyis csak látszatát teremtik a demokráciának
Morvaiékkal és Gaudiékkal szemben. Övék minden tiszteletem, böcsületes
magyar emberek! De jogos harcuk Gyurcsányéknak csak kedvez. A jelszó: a
törvény lám-lám diadalmaskodik, íme, demokrácia. Ezt jelenti a balos sajtó
közvetítésében, de lényegében a helyzeten ez sem változtat. Minden hatalom a
maffiadiktátorok kezében van, az történik amit ok diktálnak. Ma még lehet
pereket nyerni ellenük, de ha megunják, kreálnak lejárató hadmuveleteket,
hazugságokkal, mossa ki magát a paciens, ha tudja. Soha nem tudja, a
közvélemény ugyanis a balos sajtóból táplálkozik. Még a jobboldal sajtója is
baloldalról kapja a híranyagokat, amit óriási hibával többnyire kommentár
nélkül ad le egyik-másik! Így jelenik meg a baloldali gondolkodás a
jobboldolan. Így történhet meg, hogy Orbán Viktor annyi mocskolódást kap
mindkét oldalról, amennyit soha egyetlen magyar ember sem kapott a
hazájától, sajátjaitól. Bármit tesz, minden számító, undorító becsapás,
harácsolás, lenyúlás. Törvénytelen minden mozdulata. Politikusként csak
rosszat tett, hazug, besúgó, összelopott milliomos(!), nemzetellenes,
magyarellenes, KISZ-es, raccsoló, beszédhibás, makogó, nagyorrú, kopaszodó,
kétballábas, Magyarország királya, stb, stb, stb.
Ha valóban ilyen utolsó alakja a magyar politikának, akkor minek ekkora
hírverést csapni körülötte? Minek mindenben az o gonoszságát látni, ha
valóban az?
Tényleg mételyez a méreg, jól muködik az ármány. A balos sajtó a kilenc éves
(!) lejárató kampányát Orbán Viktor ellen olyan alaposan, kitartóan
folytatja, hogy ma már a jobboldal is hangos tole. Nekem pedig hányingerem
van ettol az egésztol.
Az egyetlen karizmatikus magyar politikus ma még -tettszik, nem tettszik-
Viktor. Ezért ez az iszonyatos, szünni nem akaró kampány ellene. Kilenc év
óta, 1998-tól nem sikerült még mindig a gondolkodó tömeg nagyrészét
elfordítani mellole. De miért is ennyire bosz a baloldal, a kommunizmus, ha
Viktor neve csak gondolatilag is elobukkan: mert a tizenhét év demokrácia
alatt az o miniszterelnöksége alatt fordult elo eloször és utoljára, hogy a
nemzet magára talált. Büszke szó lett a magyar, lett identitása, „nagy
pofája“ -ahogy a szlovákok behúzott farokkal vicsorogták az egyik lapjukban.
Mert megnyero volt, fiatal kora miatt eleve feltuno a nemzetközi
politikában. És a Bokros-csomagot és Horn Pufajkás Gyula uralmát túlélt
ország, nemzet, elkezdett –lassan, de szemmel láthatóan- cseperedni a
szomszédaink nagy ilyedségére. Mert vívmányai lettek a hazának, mert sorban
álltak a befektetok a térség vezeto államánál. Mert nyugatról elhangzott
Románia felé, hogy Magyarországon keresztül vezet az út Európába, mert
nottek a fizetések, csökkent az infláció, mert az emberek jó része úgy
hitte, végre valóban lezárult egy korszak. Rengetegen telepedtek haza
nyugatról azalatt a négy év alatt. Mert volt egy mosolygós, fiatal ember,
aki megnyero volt, okos, talpraesett, nagycsaládos, magyar és keresztyén,
aki nem azért ment el a templomba Istentiszteletre, mert a protokol eloírta,
hanem mert hiszi és vallja az Isten, Család, Haza szentségét.
Aki nem azért lett az Ország RT. Vezetoje, hogy kifossza, átjátsza a
részvényesek vagyonát saját magának, hanem azért, mert hitte, hogy tud
változtatni, s hittel képes is volt rá. Hitték a társai is, így lett kerek
eggyé.
Viszont négy év kevés egy nagy munka véghezvitelére. Négy év arra elég, hogy
felvázolja a jövot, ami szép volt, jó volt, de kevés volt.
A baloldal támadásainak meglett az eredménye. Annak a baloldalnak, melynek
fo erejét a tömegtájékoztatást a FIDESZ-nek nem sikerült –érthetetlen okok
miatt- ellensúlyozni. Hatalmas hiba volt nem meglátni a hátuk mögött a
hiénát.
Akkorát esett a FIDESZ a választások végén, mint az a bizonyos ólajtó, bár
biztos vagyok benne, hogy megnyerte a választásokat. Megnyerte, de nem
reklamált a 48 órán belül megsemmisített gigantikus számú hibásnak ítélt
szavazatok miatt – a 0,1% híján a parlamentbol kiesett MIEP miatt! Nem akart
koalicióra lépni a MIÉP-el. Ez elvárandó a nagy európai politika részérol,
viszont nem értheto a haza szempontjából. Ezért egyszemélyben Orbán Viktort
hibáztatni nagy ostobaság. Az egész FIDESZ vezetése követte el a végzetes
hibát.
Mi soha nem tudjuk meg a valóságot, hinni viszont hihetünk a józan ész
diktálta igazságban. Ítélni az Isten fog, ateistát, hivot, mindenkit.
A FIDESZ véleményem szerint soha többé nem jut hatalomra. Normális emberek
ugyanis nem akarnak hatalomra kerülni egy kifosztott országban, ahol biztos
kudarc a vezetoi szék, mert az ellopott országot az új választott vezetokön
fogják keresni, nagyon hamar.
Itt már megszunt a hazafiság, ez már biznisz, nincs jelentkezo a vezetoi
posztra. S ha nincs, lassan át lehet játszani a hazát annak, aki lehet nem
is beszéli a nyelvünket, egy –sportnyelven írva- idegenlégiósnak, aki
hatalmas pénzzel érkezik, de a pénz mögött választott népét is hozza.
De ha valami elrugaszkodott elme mégis vállalná a vezetést, annak
kommunistábbnak kéne lennie a kommunistáknál. Visszaállamosítás,
vagyonelkobzások, perek a jogorvoslat reményében, szerzodések felülbírálata,
újratárgyalások, felbontások. Nagy nemzetközi veszekedések, szövetségi
kapcsolatok átvizsgálása. Törvényhozatalok, államépítés, hazateremtés. Szent
István, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Mátyás, II. Rákóczi Ferenc jogos örököse
és utódja lehetne!
Még egy gondolat a FIDESZ körül.
Magyarországon az ellenzék minden mozdulatát törvények szabályozzák, miket
nagy gonddal figyel az európai liberális lobbi. A parlamenti demokrácia
lényege ugyanis, a törvényesség. A FIDESZRE vonatkoznak a törvények, erre a
kormányra nem. Dávid-Góliát.
Nekem mindenesetre felfordult a gyomrom a gyurcsány uralta magyarországi
anarchiától, így ezennel leteszem a tollat. Nem vagyok képes folytatni a lap
vezetését, mert nem vagyok hajlandó az eseményeket tovább követni. Aki most
azt hiszi, hogy homokba dugtam a fejem, az nagyon téved. Ahogy az elején is
írtam, nem találom élvezetes dolognak az események összegubancolt szálainak
kibogozását, mert csak oda jutok, ahol már voltam: hazugság,
törvénytelenség, gátlástalan harácsolás. Minek leírni ezerszer valamit, ha
már százszor megtettem.
Minek ismételni, ismételni, ismételni, és mégsem történik semmi.
Hát maga nem normális, hogy mindent kétszer mond, hogy mindent kétszer mond
(Karinthy).
Én leteszem a tollat, kizárom magam az otthoni eseményekbol, de nem zárom ki
a szellemet, újra belévetem magam az elhanyagolt egyéb írásaimba.
A Bajor Napló következo foszerkesztojének több szerencsét kívánok!
München, 2007. május 30 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: istentiszteletre, elképzelhetetlen, újságszerkesztés, kielégíthetetlen, törvényhozatalok, maffiadiktátorok, törvénymódosítás, vagyonelkobzások, összekuporgatott, nyolcszázmilliós, beterjesztéssel, tradicionálisan, konkurenciaharc, törvénytelenség, újratárgyalások, beterjesztették, idegenlégiósnak, kommunistábbnak, fénysebességgel, kényszerüségbol, megmozdulásokat, nemzetellenesek, magyarországon, hadmuveleteket, beépítettségét, rendszerváltás, összegubancolt, jujujujujujjjj, privatizálások, diadalmaskodik, gyurcsányéknak, államosítottak, közvetítésében, káoszországról, megsemmisített, véghezvitelére, írás lényege, megnyero tartalomban, németországi magyar, utolsó lepedot, hiénák gyermekei, politikai elítéltek, ország vezetésébe, esetben teljesen, többség szavazott-e, erkölcsileg normális, jelenlegi rendszerrol, egész világ, nómenklatúrán kívül, sajtó támogatásával, nagy tömegek, többség menekül, Európai Únió, Magyar Parlamentbe, Orbán Viktor, Horn Pufajkás Gyula, Ország RT, Orbán Viktort, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Rákóczi Ferenc, Bajor Napló,
|
|
Offline
